Előzmény

Hogyan jutottunk el a törvényjavaslatig

Vonalrajzos róka, a fülén sárga kötéssel

Ez a kampány nem egy elvi felismerésből indult, hanem egy hatósági ellenőrzésből és néhány rókából. Az alábbi írás első változata 2026 márciusában jelent meg az Alapítvány blogján (az eredeti cikk a Tudásbázisban). Azóta megérkeztek a hatósági válaszok, elkészült a jogszabálycsomag, a kezdeményezést elküldtük az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumnak és az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak, és kihirdették a Btk. módosítását. A szöveget ezekkel egészítettük ki.

Kesztyűs kéz tartja egy felnőtt vörös róka fejét a vizsgálóasztalon, az orrán átlátszó altatómaszkkal
Sérült vörös róka ellátása a mentőhelyen. A befogástól a szabadon engedésig ma egyik lépést sem engedi meg a törvény.

I.

Az első róka

2016-ban került hozzánk az első vadon született rókakölyök. Mint valószínűleg sok más embernél, bennünk is az volt az első ösztönös vágy, hogy ezt a kis, puffogó, vadóc kölyköt valahogy magunkhoz édesgessük.

Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel nem segítenénk rajta. Külföldi, nagyobb tapasztalattal rendelkező vadállatmentők hívták fel a figyelmünket arra, hogy egy vadon született állatot házi kedvencként felnevelni nem a róka érdeke. A róka öntörvényű, szabadságigényes állat, olyan ösztönökkel, amelyek a természetben való túléléshez kellenek.

A valódi kihívás nem az, hogy egy kisrókát megszelídítsünk. A valódi kihívás az ellenkezője: hogy megtartsuk benne a természetes félelmét az embertől. Az emberhez szoktatva nevelt kölyök kíváncsibb lesz az emberre, miközben a veszélyekkel szembeni óvatossága gyengül. Az a belső riasztórendszer, amely a vadon élő rókát óvatosságra inti, eltompul, és ez a természetben végzetes. Az ilyen állat közelebb merészkedik az emberekhez, a kutyákhoz és az utakhoz, és nem ismeri fel időben a fenyegetést.

Ezt a felismerést vittük később bele a jogszabálytervezetbe. Az emberhez szoktatás megelőzése ma már nem elvi mondat a csomagban, hanem vizsgatárgy és helyszíni ellenőrzési szempont.

II.

Mit mond erről a szakirodalom

A forrás típusa: Kutatás

Robertson és Harris 1995-ös kutatásában 251 fogságban felnevelt rókát engedtek vissza a természetbe. Az eredmény kijózanító volt: a 251 jelölt rókából 90 egyed került elő, alacsony túlélési aránnyal, és a visszaengedés utáni időszakban a közúti baleset volt a pusztulás fő oka.

Az azóta megjelent kutatások és rehabilitációs gyakorlatok hasonló következtetésre jutnak. Ha a kölykök nevelése során az ember nem tart kellő távolságot, jelentősen megnő az esélye, hogy a szabadon engedett állat rövid időn belül elpusztul.

A nemzetközi vadrehabilitációs protokollok erre évtizedek alatt kidolgozott válaszokkal rendelkeznek: az emberhez szoktatás minimalizálása, a fajtársakkal való szocializáció, a fokozatos visszaszoktatás a természethez. Ezek ma már nem elvek, hanem bevált módszerek. A cél nem az, hogy az állat az emberhez szokjon, hanem az, hogy képes legyen önállóan túlélni.

III.

A hatósági ellenőrzés

2025. március 17-én váratlan látogatás érkezett hozzánk. A hatósági állatorvos átvizsgálta a gondozásunkban élő rókák dokumentációját, és igazolnunk kellett a származásukat. Bizonyítanunk kellett, hogy ezek a rókák nem a szabad természetből kerültek hozzánk, tehát nem képezik a magyarországi vadállomány részét.

Ekkor vált teljesen egyértelművé, hogy Magyarországon a vadászható fajok mentése szokásjog alapján működik. A gyakorlatban számtalanszor előfordul, hogy állatmentők vagy szakemberek segítenek a vadászati törvényben felsorolt fajok bajba jutott egyedein, a jogszabályok azonban erre semmilyen egyértelmű felhatalmazást nem adnak. Éveken keresztül működhettünk abban a hiszemben, hogy a munkánk elfogadható keretek között folyik. Ezt erősítette az is, hogy a hatóságok sok esetben tőlünk kértek és kérnek a mai napig segítséget.

2025 elején felhívták a figyelmünket, hogy nem hozhatunk be a területünkre vadon élő vadászható fajt. Olyan fajokról volt szó, amelyek igényeit, viselkedését és etológiáját jól ismerjük, és amelyeket felelősen tudnánk ellátni. Vannak rókák a gondozásunkban, de ők soha nem éltek szabad életet. Azt viszont nem tudjuk, milyen következménnyel járna rájuk nézve, ha vadon élő rókát mentenénk.

A szokásjog addig működik, amíg valaki el nem megy ellenőrizni. Utána kiderül, hogy nem volt mögötte semmi.

IV.

A jogi vákuum

A vadászati törvény, tehát az 1996. évi LV. törvény, pontosan négy létesítménytípust nevesít, ahol vadászható fajok tartása jogszerűen lehetséges: vadaskert, vadaspark, vadfarm és apróvadtartó telep. Mindegyiknek világosan meghatározott funkciója van: szaporítás, bemutatás, hasznosítás, vadászat.

Egy dolog hiányzik ebből a rendszerből. A törvény nem hoz létre olyan intézménytípust, amelynek feladata a sérült vagy elárvult vadászható fajok mentése és rehabilitációja lenne. A szabályozás pontosan tudja, hogyan kell a vadat kezelni, szaporítani, bemutatni és gazdasági célból hasznosítani. Azt viszont nem mondja meg, mit lehet kezdeni egy bajba jutott állat életével.

A végrehajtási rendelet, a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet felsorolja, mely fajok tarthatók zárttéri vadtartó létesítményben: a nagyvadfajok, valamint a fácán, a fogoly, a vörös fogoly és a tőkés réce. Amit nem tartalmaz, az legalább ennyire sokatmondó.

A forrás típusa: Hatályos jogszabály

A vadászati törvény (1996. évi LV.) négy létesítménytípusa, és ami hiányzik belőle

  1. vadaskert
  2. vadaspark
  3. vadfarm
  4. apróvadtartó telep

A négy közös rendeltetése: szaporítás, bemutatás, hasznosítás, vadászat.

mentés és rehabilitációilyen létesítménytípust a törvény nem hoz létre
A szabályozás tudja, hogyan kell a vadat kezelni, szaporítani, bemutatni és hasznosítani; a bajba jutott állat életéről nem szól.

Ezekről a fajokról teljesen megfeledkeztek. SEHOL nem lehet tartani őket.

se vadaskertben, se vadasparkban, se vadfarmon, se apróvadtartó telepen, se állatkertben, se mentőközpontban. SEHOL.

Amiről a zárttéri vadtartás szabályai nem szólnak

Vadászható fajok, amelyek nem szerepelnek a zárttéri vadtartó létesítményben tartható fajok között.

  • üregi nyúl
  • nyári lúd
  • vetési lúd
  • nagy lilik
  • kanadai lúd
  • nílusi lúd
  • szárcsa
  • erdei szalonka
  • balkáni gerle
  • örvös galamb
  • házi görény
  • nyest
  • borz
  • vörös róka
  • aranysakál
  • pézsmapocok
  • nyestkutya
  • mosómedve
  • dolmányos varjú
  • szarka
  • szajkó

A jogi vákuumot részletesen elemzi dr. Kajó Cecília és Némedi Edina „Vadállatmentés jogi vákuumban” című írása (Jogi Fórum, 2026. március 20.).

V.

Amikor két jogszabály nem tud egymásról

A veszettség elleni védekezés szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet teljes természetességgel rendelkezik arról, hogyan kell elhelyezni és beoltani a befogott rókákat. Szabályozza az azonosításukat, az elhelyezésüket és a kötelező oltásukat.

Egy jogszabály tehát részletesen leírja, hogyan kell gondozni egy befogott rókát, miközben egy másik jogszabály szerint maga a helyzet, amelyre az első vonatkozik, jogilag nem is állhat elő. A róka gondozása szabályozott, a gondozás lehetősége viszont nincs megteremtve.

A forrás típusa: Hatályos jogszabály

Egy befogott róka két jogszabály között

164/2008. (XII. 20.) FVM rendeletA veszettség elleni védekezés szabályai

A befogott róka elhelyezése, azonosítása, kötelező oltása: szabályozott.

1996. évi LV. törvény · 79/2004. (V. 4.) FVM rendeletA vadászati jog

A helyzet, amelyre az első vonatkozik, vagyis a mentési célú gondozás, jogilag nem állhat elő.

A róka gondozása szabályozott, a gondozás lehetősége viszont nincs megteremtve.

Ide kívánkozik az állatvédelmi törvény, az 1998. évi XXVIII. törvény is. Rendelkezései a vadászható fajokra a vadászati törvény eltéréseivel alkalmazandók, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vadgazdálkodással kapcsolatos kérdésekben a vadászati jogszabályok az irányadóak. Az indokolatlan szenvedés tilalma ugyanakkor minden gerinces állatra vonatkozó általános elvként jelenik meg a magyar jogrendszerben. Olyan jogi keret azonban nem jött létre, amely a sérült vagy elárvult vadászható fajok mentését lehetővé tenné, ezért bizonyos állatok esetében az állatvédelmi elvek érvényesítésére nincs működő eszköz.

A védett fajoknál más a helyzet. A sünök, a denevérek és a ragadozó madarak esetében létezik mentési és rehabilitációs gyakorlat, és a sérült állatok ellátása rendezettebb keretek között történhet. A vadászható fajokra viszont a szabályozás a vadállomány kezelésére és hasznosítására épül, nem az egyedi élet megmentésére.

VI.

Volt egy alkalom, és elmaradt

A vadászható fajok mentésének kérdése a parlamenti dokumentumokban alig jelenik meg. Egy 2022. június 13-i felszólalásban elhangzott, hogy a településekre tévedt egészséges vagy sérült vad megmentésére megfelelő megoldást kellene találni.

A jogalkotó 2025 decemberében meg is érkezett a válasszal. Az Országgyűlés 2025. december 10-én fogadta el a 2025. évi XCVII. törvényt, amely december 24-én lépett hatályba. A törvény foglalkozik a lakott területre tévedt vadállatokkal, de kizárólag azokkal, amelyek köz- és állategészségügyi vagy közbiztonsági okból kárt okoznak vagy kockázatot jelentenek. A befogás és a szükség szerinti elejtés a polgármester feladata, az elejtéshez előzetesen értesíteni kell a rendőrkapitányságot, a polgármester pedig értesíti a vadászatra jogosultat és a vadászati hatóságot.

A törvény tartalmaz egy látszólagos alternatívát is: a befogott egyedet vadászterületre lehet kihelyezni, a vadászatra jogosult előzetes hozzájárulásával és a vadászati hatóság engedélyével. Papíron ez humánusabb megoldás. A gyakorlatban viszont egy sokkos állapotban lévő vadállat nem tudja megvárni, amíg a polgármester megkeresi az illetékes vadgazdálkodót, bekéri a hozzájárulást, majd a hatóság megadja az engedélyt. Ez nem órák kérdése, hanem napoké. És addig hol tartják? Erre a törvény nem ad választ, mert olyan létesítmény, amely mentési céllal működhetne, továbbra sincs.

A „kockázatot jelent” fordulat vadállatok esetén ráadásul rendkívül tág. Köz- és állategészségügyi szempontból elvileg bármely vadászható faj egyede kockázatot jelenthet, egy örvös galamb éppúgy, mint egy róka vagy egy őz. A törvény ezt nem szűkíti le és nem határoz meg szakmai kritériumokat, tehát a megítélés a polgármesterre marad.

Állatvédelmi szervezetekről, mentőközpontokról és állatkertekről a módosítás említést sem tesz. Pedig ez lett volna az alkalom arra, hogy a mentés fogalma végre bekerüljön a vadászati törvénybe, hatósági felügyelet mellett, elszámolási kötelezettséggel. Nem lett volna nagy erőfeszítés. Más tagállamokban működik.

VII. · Ami azóta történt

A kérdésekből jogszabálytervezet lett

A cikk eredeti változata egy közérdekű adatigényléssel zárult. A válaszok megérkeztek, és nem cáfolták a fentieket, hanem megerősítették.

2026. március

Válaszolt az Agrárminisztérium

A forrás típusa: Hatósági válasz

Az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya írásban rögzítette, hogy a vadászati törvény és a végrehajtási rendelete a vadászható állatfajok mentési és gondozási célból történő tartását nem szabályozza.

2026. május

Válaszolt a vadászati hatóság

A forrás típusa: Hatósági válasz

A Pest Megyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztálya a mentést jogellenesnek minősítette, és kizárta az egyedi engedélyezés, a vadásztársasági hozzájárulás és a méltányossági döntés útját is.

2026 nyara

Megnéztük a többi uniós tagállamot

Összevetettük mind a 27 uniós tagállam vonatkozó szabályozását, és megkerestük az illetékes hatóságaikat. Kiderült, hogy egyetlen tagállam sem tiltja a mentést, és Magyarország az egyetlen, ahol a jog erre a kérdésre nem ad választ.

2026. szeptember

Elküldtük a javaslatot

Kidolgoztuk a teljes jogszabálycsomagot, és szeptember 8-án az első lépcsős törvénymódosítást elküldtük az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumnak és az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak. Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium iktatta és szeptember 28-án válaszolt.

2026. október

Kihirdették a Btk. módosítását

Október 21-én kihirdették a 2026. évi LXVI. törvényt, amely november 20-án lépett hatályba. A vadászható madarak jogellenes tartása az értékhatárt elérve bűncselekmény, és a törvény indokolása példaként a szarkát is megnevezi. Október 26-án az Élő Környezetért Felelős Minisztérium Biológiai Sokféleségért Felelős Államtitkársága e-mailben válaszolt a beadványra; a szakmai egyeztetés november 4-én kezdődött.

A két hatósági levél tájékoztatás, nem állásfoglalás: a hatóság egyedi ügyben dönt, jogértelmezést nem ad. A két levél a Dokumentumtárban olvasható.

A kiindulópont nem változott. Magyarországon ma sincs olyan jogi keret, amely lehetővé tenné, hogy egy legyengült kölyökróka, egy sérült nyest vagy egy sérült szarkafióka mentési céllal gondozásba kerüljön, majd rehabilitáció után visszatérjen a természetbe. A tudás megvan, a szakmai protokollok megvannak, és megvannak azok az emberek is, akik felelősen el tudnák látni ezeket az állatokat.

Ami hiányzik, az néhány bekezdés a jogszabályokban. Ezt a néhány bekezdést írtuk meg.

A tervezetek javaslatok. Minden rendelkezésük szakmai és jogi áttekintésre szorul, a jogszabály-előkészítés a hatáskörrel rendelkező tárcák feladata.